Van egy 10 éves lányom. Nagy reményekkel és iszonyú felelősség nyomása alatt indultam el a szülővé válás útján, mikor ő megszületett. Azt terveztem, hogy mindent megadok neki, de közben óriási elvárásokat támasztottam vele szemben. Elképzeltem, hogy több nyelven beszél kiválóan, versenysportoló, és az iskolai teljesítménye is élen jár. Igazi kritikus szülő voltam – azt adtam neki, amit én is kaptam (persze a törődéssel együtt)…. de ez nem működött.

Egyszer csak észrevettem, hogy nem jó irányba haladnak a dolgok – a kislányom zárkózott, félénk és szorongó lett. Én pedig aggódtam. Akkoriban kezdtem el önismerettel foglalkozni: cikkeket, könyveket olvastam, voltam kineziológusnál, részt vettem személyiség fejlesztő tanfolyamokon, szemináriumokon, sok-sok lépésben próbáltam megérteni a működésem és választ kapni a kérdéseimre – merre induljak, hogy megoldjam a problémáimat? ; Hogyan ne agyaljak folyton? ; Hogyan tudnék segíteni a kislányomnak?; Hogyan éljem az életem tudatosan?

Aztán találkoztam a coaching-gal, amelyet rendkívül hatékonynak tartok – jövőbe mutató, probléma megoldó, világos cél felé terelő, hatékony segítő módszer. Azóta ebben a személetben élek, magammal, a családommal, a kislányommal is ezt alkalmazom és elmondhatom, hogy sokat változott az utóbbi időben: vidám, kiegyensúlyozott, élénk gyerek lett. Ha én változom, változást indítok el a körülöttem levőkben is – ezt értettem meg.

Igazán boldog vagyok, mert a kislányom ajándéka ez, hogy elindultam egy irányba, amelyben én egy nyugodt, kiegyensúlyozott és boldog szülő lettem – ez nekem az igazi anyák napi ajándék és mindig arra gondolok, hogy

 

” A két legnagyobb dolog, amit a gyermekeinknek adhatunk: a gyökerek és a szárnyak. “
/Hooding Carter/

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

tizenhat + 13 =